Intercepce

Z Wikipedie, otevřené encyklopedie
Skočit na: Navigace, Hledání

Intercepce je množství zadržené vody na rostlinách (popř. i na předmětech). Je to část srážek, která nikdy nedopadne na povrch půdy, ani na něj nezteče. Tato voda je zde vázána povrchovým napětím. Maximální množství, které vegetační kryt může zachytit, označujeme jako potenciální intercepci (u listnatých porostů tvoří až 20 % spadlého deště, u jehličnatých porostů, kde listová plocha (povrch jehličí) je větší, tvoří až 60 % spadlého deště).

Výpočet intercepce[editovat | editovat zdroj]

j = R – Rg – Qs; kde jednotlivá písmena značí

j – intercepce,
R – srážka nad vegetací,
Rg – srážka pod vegetací,
Qs – stok po kmeni nebo po předmětech

Martin Esslin: Az abszurd dráma elmélete (1961)

In: M. E., Az abszurd dráma elmélete, ford. Sz. Szántó Judit, Budapest, Színháztudományi Intézet – Népművelési Propaganda Iroda, 1967 (A Magyar Színházművészeti Szövetség Kiskönyvtára).

Bevezetés – [7] a régebbi korok bizonyosságai és megingathatatlan alapvető feltételezései félre lettek söpörve → vallásos hit hanyatlása – [8] „abszurd” – Ionesco: „[a]bszurd az, aminek nincs célja” – az emberi állapot abszurditása által támasztott [...] metafizikai szorongás alkotja Beckett [...] Ionesco, Genet [...] drámáinak témáját → abszurd színház → Sartre – Camus – egy fontos tekintetben különböznek az abszurd drámaíróktól → az emberi állapot irracionális voltára vonatkozó felismeréseiket → az abszurd dráma úgy igyekszik kifejezni az emberi állapot értelmetlenségének [...] érzetét, h nyíltan szakít a racionális megoldásokkal és a diszkurzív gondolkodással – [9] Camus azt állította, h kiábrándult korunkban a világ elvesztette értelmét – ezt jól szerkesztett, csiszolt színművekben tette → Sartre – Camus – fáradhatatlanul kutatják a mélységet, szép mondatszerkesztésük [...] implikálja, h a logikus érvelés képes eljutni az érvényes megoldásokhoz → a nyelv analízise útján végül sikerülhet feltárni az alapvető fogalmakat – a platóni eszméket – [e]zt a belső ellentmondást próbálják legyőzni és megoldani az abszurd drámaírók → intuitív módon → [a]z abszurd dráma [...] az emberi állapot abszurditását [...] csak bemutatja [...] létében, konkrét színpadi képek révén – [e]z a törekvés tartalom és kifejezési forma egybeolvasztására – ez választja el az abszurd színházat az egzisztencialista drámától – [10] abszurd dráma – nyelv radikális devalválására törekszik → olyan költészetre, amelynek maga a színpad konkrét és objektiválódott képeiből kell kialakulnia – Párizsban találta meg a maga központját – [11] [e]z nem jelenti azt, mintha az abszurd színház lényegileg francia jelenség volna – Samuel Beckett, [...] Eugène Ionesco [...] Arthur Adamov [...] azt a légkört találta meg Párizsban, amely lehetővé tette számukra a szabad kísérletezést, hanem alkalmat is kaptak műveik színrevitelére

[14] 1. Samuel Beckett – Az én keresése

– [15] képtelen a létezésben értelmet lelni – Beckett színműveiből még tökéletesebben hiányzik a cselekmény, mint az abszurd dráma többi alkotásából → [l]ineáris fejlődés helyett szerzőjüknek az emberi állapottal kapcsolatos intuícióját mutatják be → közönségüket megállapítások és képek szervezett építményével állítják szembe – [16] [a] Godot-ra várva nem történetet mond el → egy statikus helyzetet tár fel – [17] [a] dráma nem Godot-ról szól, hanem a várakozásról [...] mint az emberi állapot egy lényeges és jellemző aspektusáról – [20] [a] Godot-ra várva és a Végjáték, B frnciául írott drámái, magának az emberi állapotnak drámai megfogalmazásai → [22] a mód, ahogyan [B] a drámai műfajt használja, azt bizonyítja, h megpróbált a nyelven túl találni kifejezési eszközöket → [a] színpadon a nyelvet ellenpontos viszonyba állíthatjuk a cselekvéssel, feltárhatjuk a nyelv mögötti tényeket

[34] 3. Eugène Ionesco – Színház és antiszínház

– [35] „Maga az a tény, h drámákat írok és juttatok színpadra, minden bizonnyal összeférhetetlen az ilyen felfogással [h I a nyelv által közvetített emberi kapcsolatok lehetetlenségét hirdeti]. Egyszerűen csak azt vallom, h az embernek nehéz – nem pedig azt, h teljesen lehetetlen megértetnie magát.” (Ionesco: The Playwright’s Role) – [42] mielőtt [I] egy darabot megírna, soha nincsenek elgondolásai, ám miután befejezte, számos elgondolása támad a mű jelentésével kapcsolatban → [43] A kopasz énekesnő szereplői [...] halálosan unatkoznak – [a] darab támadás az ellen, amit I „az egyetemes kispolgárságnak” nevez, [...] „a mindenütt jelen lévő konformistának” → [f]ájlalja, h [...] a tömegek elfogadják [...] az előre gyártott eszméket, amelyek tömegtársadalmainkat egyre inkább központilag irányított automaták gyülekezetévé változtatják → „Smithék, Martinék nem tudnak többé beszélni, mert nem tudnak többé gondolkodni; és nem tudnak többé gondolkodni, mert nem tudnak többé megrendülni, nem tudnak szenvedélyeket érezni.” (Ionesco) – „Ha megérezzük a közhely és a nyelv abszurditását, hamisságát, már meg is haladtuk azt.” – [46] I rövid darabokban szereti kifejezni magát v legfeljebb egyfelvonásosokban, amelyek megszakítás nélkül fejlődhetnek → [a] három felvonásos tagolás szerinte „meglehetősen mesterkélt [...] A három felvonásos darabba szükségszerűen felesleges dolgok is kerülnek.” (Ionesco) – [50] [I] igazi közege: a dialógus → [51] „Hitem szerint a művészi alkotás spontán. Számomra legalábbis minden bizonnyal az.” (Ionesco)